A bibliai próféciákról általában

Egykor az ember még zavartalan közösségben élt Teremtőjével a gyönyörű Édenkertben, ahol nem volt bűn, fájdalom és elmúlás. Mindez azonban ősszüleink bűnbeesésével megváltozott és megjelent világunkban az önzés, a fájdalom és a mulandóság. Az önzés eltávolította az embert Istentől és megrontotta mindazt, ami kezdetben »jó volt« és világunkra súlyos átokként nehezedett. Azóta szenved és nyög minden teremtmény e földön. Sátán lett e világ fejedelme és a Mennyben korábban kitört háború most új színtéren a Földön folytatódott. Földünk csatatérré változott.

Isten azonban bukása ellenére sem hagyta magára az embert. Tervet készített az emberek Megváltásáról, amely az Úr Jézus kereszthalálában teljesedett be. “Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek,…” 1 Pét. 1,18-20 Próféciák sokasága mutatta előre, hogy el fog jönni egy »Megváltó« egy »Messiás« aki legyőzi majd Sátánt, megtöri hatalmát és a foglyokat a bűn rabságából szabadon bocsátja és később a nagy lázadót Sátánt is végleg meg fogja semmisíteni. Jóllehet ez az idő még nem érkezett el, de a küzdelem kimenetelét illetően ne legyenek aggályaink mert ez éppenolyan biztosan be fog következni ahogyan a korábbi próféciák amelyeknek be kellett teljesedniük éppúgy be is teljesedtek! Igen, a bibliai próféciák sok súlyos eseményre előre figyelmeztettek, – “És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben; Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.” 2 Pét. 1,19-21 De a próféták nem csak Jézus Krisztusról jövendöltek előre, hanem nagy birodalmak felemelkedését és bukását, katasztrófákat – özönvizet, éhségeket, járványokat, háborúkat -mint sorsfordító eseményeket is előre megjelentettek. Hallatták szavukat országok, városok és különböző megtéretlen népek ellen! E szavak a korabeli világ szereplőihez szóltak, akik gyakran (bár ők ezt akkor nem tudták) előkepei voltak a végső időket alkotó szereplőknek. Ezért e szavak a ma emberének is ugyanúgy szólnak amíg teljesen be nem teljesednek.

A Szentírás és a Próféták mindig figyelmeztettek benünnket az idő fontosságára, az ember és a világ mulandóságára és tekintetünket az örökkévaló dolgok felé írányították. Isten nem akarja azt, hogy azok a magok legyünk akik a tövisek közé estek akiknél a világ gondja és a gazdagság csalárdsága elfojtja az ígét és nem teremnek gyümölcsöt (Máté 13,22). Sokszor ha tudnánk, hogy pontosan mi vár ránk, akkor nem azzal foglalkoznánk, hogy hogyan tudjuk magunkat mindenáron a jövőben bebiztosítani. Higgyük el, és elégedjünk meg azzal, hogy Istennek gondja lesz ránk ha az Ő útjain járunk.

A próféciák azt jelentik ki amit Isten előre ismer, lát és tud. Éspedig teljes bizonyossággal. A korabeli szemlélő számára, aki nem ismeri a jövőt egy – egy prófétikus kijelentés  zavarba ejtő és hihetetlen lehet. A Biblia prófétikus kijelentéseiből következő jövőbeni események olyan megfoghatatlan dolgokat tárnak elénk, amelynek csak a végeredményét ismerjük,  a hozzá vezető utat pedig és a beteljesedés idejét nem mindig látjuk. Maguk a Próféták is kutattak “Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak ő bennük levő Lelke, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről.” 1 Pét. 1,11 A jövőbeli események sohasem függetlenek attól, amit Isten cselekedni akar. Mint, ahogy a múltban sem voltak függetlenek (1 Móz. 41,25). Emberileg az előre kijelentett prófétikus kijelentések eseményeit nem lehet megváltoztatni vagy semmissé tenni. Amikor József álmot látott saját jövőjéről a testvérei szíve még inkább megtelt gyűlölettel iránta (1 Móz. 37,5). Az álom József rendkívüli felemelkedését vetítette előre amely akkor még atyja számára is elképzelhetetlennek látszott (1 Móz. 37,10). Az út amelyen ez a cselekmény megtörténik, megfoghatatlan volt atyja és a testvérei de még maga József számára is. A testvérek gyűlöletükben elhatározták, hogy megölik Józsefet és ezzel Isten terveit is egyszersmind meghiusítják  (1 Móz. 37,18-20). De Rúben közbelépésére megkímélték József életét és egy olyan kútba vetették, amelyben nem volt víz (1 Móz. 37,20; 24), majd pedig egy arra járó arab kereskedő karavánnak eladták őt Egyiptomba (1 Móz. 37,25-28). Bár a testvérek tettükkel igyekeztek megakadályozni Isten tervét Józseffel kapcsolatban, Isten bölcsessége a testvéreknek ezt a gonosz cselekedetét mégis tervei szolgálatába állította (1 Móz. 50,20). József Egyiptomba került Pótifárnak, a Fáraó testőrparancsnokának házába (1 Móz. 37,36). Ekkor még ugyan rabként de pályája elkezdett felfelé ívelni a róla szóló próféciának megfelelően egészen addig, amíg Pótifár felesége Pótifárné meg nem kísértette (1 Móz. 39. fej). Ekkor azonban olyan fordulat állt be József életében, amelynek fényében úgy látszott, hogy az Isteni kijelentés amelyet József álomban kapott, nemhogy nem teljesül, hanem éppen az ellenkezője teljesül annak amit Isten megjelentett Józsefnek. József rendkívüli becsületessége miatt börtönbe került. Ahol “A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala. Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.” Zsolt. 105, 18-19. József még rosszabb helyzetbe került mint eddig. A róla szóló prófécia ebben a pillanatban fatális tévedésnek bizonyulhatott. Nagy dicsőség helyett csak nagy gyalázatot és megaláztatást kapott. De Isten tervei itt még nem értek véget. József néhány évig a börtönben maradt ahol pályája ismét elkezdett felfelé ívelni és Isten közbelépésére, ahogy az álom már korábban jelezte, nagy méltóságra emelkedett és később a testvérei is meghajoltak előtte. Vajon ki láthatta előre ezeket a hatalmas fordulatokat József életében? Hogy még “a fogságból is uralkodásra megy Préd. 4,14? Sátán megpróbálta megakadályozni Isten terveit, József elé akadályokat, nehézségeket gördített, de erőfeszítései ellenére mégis csak az Isten által adott prófécia beteljesedését segítette elő.

Micsoda küzdelmet láthatnánk ha eltűnne a látható és a láthatatlan világot elválasztó függöny! Ha láthatnánk Isten angyalait ahogy az emberekért küzdenek Sátán gonosz erőivel szemben! A gonosz angyalokat pedig akik az emberek és a világ tönkretételén munkálkodnak! De ha a láthatatlant sokszor nem is tudjuk megfogni, vajon a látható dolgok nem tükrözik e ugyanezeket? Az élet minden területét áthatja ez a küzdelem. A Menny mégis minden eseményt a legkisebbtől a legnagyobbig felügyelete alatt tart. Ahogy ezt az Úr Jézus már Pilátusnak is megjelentette. “Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked:” Ján. 19,11 és a tanítványoknak is mondta: “Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért: ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.” Máté 10,29-31. 

A Szentírás azonban nemcsak Jézus első eljövetelével, hanem Krisztus 2. sőt 3. eljövetelével kapcsolatban is számos próféciát közöl. A próféciák előre vetítik az eljövendő események képét. Próféciák sokasága foglalkozik Jézus Krisztus 2. eljövetelével és az azt megelőző időszakokkal. Különösen pedig azokkal az időszakokkal, amelyek közvetlenül Jézus Krisztus 2. eljövetele előtt következnek be. Kijelenti a végidők általános jelenségeként, hogy: “a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” Mát. 24,12 “Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idõk állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretõk, pénzsóvárgók, kérkedõk, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.” 2 Tim. 3,1-5 Ezek a negatív tulajdonságok a korábbi nemzedékeknél is jelen voltak, dea Szentírás a végidőbenezeknek a megsokasodására figyelmeztet. Általános erkölcsi romlásra. Amely mindig a történelem folyamán Isten valamilyen súlyos büntetését vonta maga után. És mindezt ma is láthatjuk az emberi kapcsolatokban és a növekvő bűnözésben. A technikai fejlődés az embereket sem jobbá, sem boldogabbá nem tette!

A Szentírás a végidők fontos jeleként említi még a Máté 24-ben az egyre gyakrabbá váló hamis próféták, hamis Krisztusok megjelenését, a társadalmakban sokasodó konfliktusokat úgymint, háborúkat melyekben régóta visszafojtott feszültségek törnek felszínre. A szintén egyre gyakoribbá váló éhínségeket, járványokat és földrengéseket amelyek “mindenfelé” vannak  (Mát. 24,5-7). “Mind ez pedig a sok nyomoruságnak kezdete.” Mát. 24,8 A stabilitás az élet minden területén meginog. Háborúkról szóló hírek rémisztik az embereket (Máté 24,6). “De még ez nem itt a vég.” Mát. 24,6  Az elégedetlenség sztrájkokban és polgárháborúkban ölt testet: “a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt.” Lk 21,25 (Kat. ford.) Még a hitetlen emberek is tudják, hova vezet mindez. Ha ezek a jelenségek megtartják állandóságukat, akkor, ez a társadalom felbomlásához fog vezetni. “Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek:” Luk. 21,26 Mindezek ellenére hangzik a felhívás: “Békesség és biztonság,” 1 Thess. 5,3 amely akkor válik legerősebbé, amikor az Antikrisztus nyilvánosan színre lép. Akit az emberek a ““Békesség és biztonság,” zálogának tartanak (Jel. 13,4; 7-8).Azonban “akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek. ” 1 Thess. 5,3

“Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát [Mát. 24,32. Márk 13,28.] és minden fákat: Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár. Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.  Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.” Luk. 21,29-33

A Szentírás arra figyelmeztet bennünket, hogy az idők jeleit éppen olyan könnyen meg lehet érteni mint, ahogy a természetben végbemenő folyamatokat.  A természeti folyamatoknál is vannak korai és késői fázisok. Amíg a gyümölcs beérik addig különböző fázisokon megy keresztül. Az adott fázisból tudunk következtetni arra, hogy körülbelül mennyi idő lehet még vissza a teljes termés beéréséig és ez milyen időszakra esik. Éppen így az idők jeleiből is tudunk következtetni az idő rövidségére vagy hosszúságára, Jézus Krisztus eljöveteléig. Ha megértjük, hogy az adott jel milyen szakaszhoz tartozik az idők jelein belül. Tehát el kell oszlatnunk azt a téves nézetet, hogy az idők jeleit nem lehet biztonsággal megérteni. Erre éppen maga Jézus Krisztus cáfol rá. Aki megfeddte a sadduceusokat és a farizeusokat képmutató viselkedésükért. „És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég. Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?“ Mát. 16,1-3   „Monda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugotról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső jő; és úgy lesz. És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: ség lesz; és úgy lesz. Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; erről az időről pedig  mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni? Luk. 12,54-56 Tehát, ahogy a természetben előforduló folyamatokból következtetni lehet arra, hogy mi fog történni, úgy az idők jeleiből is következtetni lehet arra, ami történni fog.

Jézus Krisztus első eljövetelét, szolgálatát és halálát a Biblia próféciái részletesen előre jelezték, ámde a tanítványai nem hittek teljesen ezeknek a próféciáknak. Ezért Jézus feltámadása után amikor az Emmausba menő úton csatlakozott tanítványaihoz megfeddte őket hitetlenségükért. “És õ monda nékik: Óh balgatagok és rest szívûek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak! Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az õ dicsõségébe? És elkezdvén Mózestõl és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik õ felõle [Dán. 9,26. Csel. 4,28.] megirattak.” Luk. 24,25-27 Ha a tanítványok hittek volna a próféták jövendöléseinek, elkerülhették volna ezt a keserű csalódást, amin át kellett menniük. “Pedig mi azt reméltük, hogy õ az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.” Luk. 24,21 A tanítványok nem azt várták, ami végül is bekövetkezett – Krisztus halálát! De az írások előre erről tettek bizonyságot, hogy ez lesz az emberiség Megváltásának az ára! Ők mégis egy hamis képet tápláltak magukban, amely nem valósult meg! Vajon nincs e így a mi időnkben is Jézus 2. eljövetelével és az azt megelőző eseményekkel kapcsolatban? Mi is egy hamis képet táplálunk vagy azt amelyet a Szentírás mutat nekünk? A választ a Bibliában találjuk meg.

A bibliai jövendölésekről (folytatás)

“Adják elő és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik először lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendőket tudassátok velünk! Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkőzzünk és majd lássuk együtt!” Ésa. 41,22-23 – hangzik Ézsaiás próféta felhívása az emberek felé. A jövendőt azonban csak Isten tudja hitelesen megmondani. “Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten. És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt. Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanuim!  Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” Ésa. 44,6-8 Egyedül Isten képes arra, hogy a jövőt megjelentse előre. Isten Igéjében kijelentette a jövőt. A múltban lejátszodó események egykor még a titokzatos jövő eseményei voltak azoknál akik előtte éltek. Ami ma már a jelen emberének a múlt, a múlt emberének az még a sötét jövő volt. De Isten aki kezdettől fogva látja a véget, Igéjében, a Szentírásban számos rendkívüli és fontos eseményt előre tudatott. A bibliai jövendölések rövidebb -hosszabb idötávlatokra nézve előre jelentették meg az emberi történelem fontosabb eseményeit. Biztos utjelzőket adva számunkra, hogy képesek legyünk eligazodni ebben a hatalmas küzdelemben amely Isten és egykori leghatalmasabb angyala – Sátán között folyik. “Mik eddig történtek, előre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének, Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz: Tehát előre megjelentém néked, mielőtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket. Hallottad volt, és most lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é erről bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem tudtál; Mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelőtt nem hallottál felőlök, hogy ezt ne mondd: Ímé, tudtam én azokat.” Ésa. 48,3-7 Isten a történelem folyamán fokról – fokra engedett mélyebb bepillantást a történelem meghatározó eseményeibe. Számunkra akik ma élünk sok bibliai jövendölés már a múlt beteljesedett eseményei közé tartozik. Isten “a titkok megjelentője” Dán. 2,47 több mint 2500 évvel ezelőtt megjelentette Nabukodonozornak Dániel próféta által azt, hogy milyen birodalmak fognak következni a babiloni király után! Amit akkor Isten megjelentett annak nagy része mára már történelemmé vált, és pontosan végbement! De az idők folyamán nem hitt mindenki Isten szavának, ahogy Ézsaiás próféta is mondja: “Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?” Ésa. 53,1 Pedig az Úr szava mindig maradéktalanul beteljesedett! Isten minden korban kegyes volt népéhez és amit cselekedni szándékozott előre tudatta velük. “Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.”  Ámós. 3,7 Istennek vannak még titkai a jövőt illetően de Isten e titkokból időnként ki is nyilatkoztat számunkra fontos dolgokat. “A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.” 5 Móz. 29,29  „Az egyház történelmének minden időszakát egy-egy különleges igazság jellemezte; mindig az, amire Isten népének éppen szüksége volt. Minden új igazság a gyűlölet és támadások ellenére utat tört magának. Akik fényének áldásaiban részesültek, kísértésnek és próbának lettek kitéve.”  (E. G. White: Nagy küzdelem Advent Kiadó 1991. 542. o.) “A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.” Ésa. 42,9 Istennek a mi korunk számára is van aktuális üzenete. Nemcsak olyan igazságok amelyek korábban is már ismertté váltak, hanem olyan igazságok is amelyek korábban ismeretlenek voltak. Az igazi próféták sohasem a saját igazságukat szólták hanem azokat az Igéket amelyeket Isten az ő szájukba adott. Gyakran beszéltek hasonlatokban, hogy az Úr üzenetét tolmácsolják. “Mert én szólottam a prófétákhoz; én sokasítottam meg a látásokat, és én szólottam hasonlatokban a próféták által.” Hós. 12,10  Az új üzenetek a Bibliában mindig a korábbi próféciák beteljesedésére épülnek. Egy – egy Istentől kibocsátott új világosságnak hatalma van felrázni az embereket. Ellenben “Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul;” Péld. 29,18. Jézus Krisztus 2. eljövetele számunkra akik a végső időkben élünk valóban közel van! Bár egyesek ezt az időt »késedelemnek« tartják de Isten csak hosszútűrő irántunk. Időt ad nekünk a megtérésre és előkészíti a végső munka utolsó nagy eseményeit és vele együtt a megváltási terv – a földi történelem lezárását. “Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” 2 Pét. 3,9 – ez a “mindenki” pedig  a »választottakat« jelenti. “Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.” Róm. 9,28  “Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.” Zsid. 10,37  – és az Ő eljövetele akkor  “mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.” Luk. 21,35

Dán. 12,3-ban azt olvassuk, hogy: “Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.” Azok az emberek akik az igazságot követik részesülnek Isten dicsőségéből. Keresik, kutatják és megértik a Szentírás szavait. Fontos szerepet vállalnak az igazság terjesztésében. Figyelmüket a bibliai jövendölések felé fordítják. Ezekből is leginkább Dániel és Jelenések könyve felé. Dániel könyve ahogy a Szentírás mondja a végső időkig bepecsételt könyv maradt. “Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.” Dán. 12,4 “És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig. Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik,”  Dán. 12,9-10 Azonban a végidőben ennek a könyvnek a tartalmáról is teljesen lehull a lepel és a könyvből áradó világosság – ismeretek még nagyobb tudáshoz vezetnek. De ezt a tudást még a végidőben sem érti mindenki még azután sem, hogy a könyv »megnyílik«. Csak azok értik meg e könyv tartalmát akiket a Szentírás »értelmesek«-nek nevez. Ez az értelem azonban a Szentírásban egyáltalán nem ugyanazt jelenti amit az emberek a világban értenek rajta. Távolról sem a képességek bálványozásáról van itt szó! Lehetsz nagytekintélyű magas beosztású orvos, mérnök, jogász vagy pap, lehetsz gazdag vagy hírneves és tisztelt ember mégsem fogod érteni ha bibliai értelemben nem vagy értelmes! Mit jelent tehát a Szentírásban az értelem? És kire alkalmazza ezt az Írás? Jób könyvében megtaláljuk ennek a meghatározását is. “Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.” Jób. 28,28  A Szentírás szerint tehát azok az emberek értik meg a Biblia méllyebb tartalmát akik képesek eltávozni a gonosztól. Ők az értelmesek. De “A gonoszságban élő emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.” Péld. 28,5 A hazugságnak az a tulajdonsága, hogy nem csak másokat tesz vakká, hanem azt az embert is aki vele él.

A Szentírás könyvein kívül léteztek még más írások is amelyekre a Biblia időnként szűkszavúan hivatkozik is. Ezek tartalmilag a Bibliához hasonló vagy vele megegyező íratok, könyvek, krónikák voltak. Mint pl. a Jásár könyve (Józs. 10,13; 2 Sám. 1,18), Semája és Iddó próféta könyve (2 Krón. 12,15; 2 Krón 13,22), Nátán próféta könyve, Ahija és Jehdó próféciái (2 Krón. 9,29) Gád próféta könyve (1 Krón. 29,29), Jéhu könyve (2 Krón. 20,34), de feljegyezték pl. Márdokeus történetét a méd-perzsa királyok évkönyveiben is (Eszt. 10,2). A Szentírás csak a legfontosabb eseményeket jegyezte fel az Úr Jézus életével kapcsolatban is. Azokat amire nekünk feltétlenül szükségünk van. “Sok más jelt is mívelt ugyan  Jézus az ő tanítványai előtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben; Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.” Ján. 20,30 -31 ” De van sok  egyéb is, a miket Jézus cselekedett vala, a melyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, a melyeket írnának. Ámen.” Ján. 21,25

Istennek hűséges emberei koronként kutatták a Szentírást, hogy az idők jeleiről attól az Istentől tájékozódjanak aki előre ismerte a múltat, a jelent és a jövőt. “És ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek. Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele!” Dán. 2,21-22 Az Úr világosságát időről – időre népére árasztotta, hogy ne legyenek tudatlanságban a bekövetkező eseményeket illetően és hogy a multbéli ill. a jelen eseményeit is jobban megérthessék. “Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.” – mondja Zsolt. 112,4. Az elnyert világosságot az igazak koronként továbbadták másoknak. Az evangélium fáklyáinak ma is világítaniuk kell. A Szentírásban foglaltak megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.” 1 Kor. 10,11