A Szentlélek vezetése

„és ha valamiben másképen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek: Csakhogy a mire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.“ Fil. 3,15-16

Mindig nyitottnak kell lennünk arra, hogy a Szentírás igazságait elfogadjuk. Ez időnként küzdelmekkel járhat, mert mi magunk sem azt hisszük, amit a Biblia valójában állít. Nem csak egyes személyek, hanem egész közösségek lehetnek áldozatai olyan népszerű tévedéseknek, amelyek a Szentírással összeegyeztethetetlenek. Azonban Isten megígérte, hogy népét nem hagyja a tévelygésekben elveszni, hanem gondoskodik számukra iránymutatásról. A helytelenül értelmezett dolgokat Isten helyesbíti. Az övéinek viszont ragaszkodnia kell a Szentírás fényében megvizsgált igazságokhoz. Isten saját Szentlelkét küldi a hívők számára, hogy segítse őket felkészülni az örök életre, a menny felé vezető vándorútjukon. Az Úr Jézus ezt mondta az ő tanítványainak: „Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.” Ján. 16,12-15 A Szentlélek, ha engedjük, és együtt munkálkodunk vele, akkor tökéletesíti jellemünk fogyatékosságait úgy, hogy alkalmassá válhassunk a mennyei életre az Istennel és a mennyei lényekkel való közösségre.  A Szentlélek másik fontos feladata számunkra az, hogy feltárja a jövő még be nem következett eseményeit. Mert Isten ezek felől sem akarja népét tudatlanságban hagyni. „És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben; Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.” 2 Pét. 1,19-21

A múlt és a jövő titkai

Jeremiás 33,3 -ban a következő verset olvassuk: „Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz.”  Számunkra, akik a jelenben élünk nem csak a jövő, hanem a múlt számos eseménye is megfoghatatlan. Isten a kezdettől fogva ismeri a múltat és a jövőt. Még az előtt mielőtt az események megtörténtek volna, Isten már tudta, hogy mik fognak megtörténni. Gondoskodása erre a világra való születésünktől fogva végigkísér bennünket. Figyelmét semmi nem kerüli el. „Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.” Zsolt. 139,15-16 Nyugodtak lehetünk afelől is, hogy Isten pontosan ismeri a történelmünket.  „Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele!” Dán. 2,22 Isteni vezetés nélkül nem tudnánk helyesen megérteni sem a múlt sem a jövő eseményeit. „Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.” Jób. 37,18 De „Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.” Péld. 25,2 A régmúlt eseményei feledésbe mentek, a jövő eseményeinek pedig még csak az árnyéka vetül ránk, nem maguk a dolgok. Az Úr mind a múlt, mind pedig a jövővel kapcsolatban eltakarhat eseményeket előlünk mindaddig, amíg jónak látja. A Szentírás mély, őszinte és elfogulatlan kutatása által azonban megelevenednek a benne elrejtett igazságok. „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.” 5 Móz. 29,29 Amikor Isten elérkezettnek látja azt, hogy a titok többé már ne titok, hanem kinyilatkoztatás legyen, akkor a titkot feloldja. „Szóla a király Dánielnek, és monda: Bizonynyal a ti Istenetek, ő az isteneknek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentője, hogy te is megjelenthetted ezt a titkot!” Dán. 2,47