„Áldjátok az Urat, mert jó” Zsolt 118,29

Ha megnézzük a Szentírásban a Teremtést akkor azt látjuk, hogy a Biblia azt az Isten ’Hatalmára és Jóságára’ vezeti vissza. “Az Úr szavára [1 Móz. 1,6. 7. Ján. 1,1-3.] lettek az egek, és szájának leheletére minden [Jób. 26,13.] seregök”  Zsolt. 33,6 . „És látá Isten, hogy minden ami teremtetett vala, ímé igen jó.” 1 Móz. 1,31 Itt mindjárt felmerülhet bennünk a kérdés, ha Isten nem lenne Jó, létezhetne e akkor bármi is?! Erre a kérdésre az egyszerű válasz az, hogy: Nem. A rossz vagy gonosz nem képes a jót létrehozni. A Teremtéshez, ahhoz, hogy valami létrejöhessen a jónak az ismerete szükséges, a rossz nem tud létrehozni semmit, nem életképes és nem működőképes! Jónak kell lennie a gondolatnak, a tervnek, a megvalósításnak, ha az nem az, az eredmény nem jön létre, nem életképes és nem működőképes. A jó képes önmagában létezni, de a rossz vagy gonosz erre képtelen. Isten Teremtői hatalmának is a Jó az alapja. Isten Jósága nélkül Teremtői hatalma sem lehetne az, ami. A jóság nélkül Isten Teremtői hatalma romboló hatalom lenne, ami önmagában nem életképes. A Szentírás szerint az Isten jó. „Egy előkelő ember megkérdezte tőle: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« Jézus ezt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.” Lk 18,18-19 A jó nélkül a gonosz nem létezhetne, létre sem jöhetett volna. Isten Sátánt is jónak teremtette. Amíg el nem bukott addig Istent szolgálta ismerte Isten hatalmát és jóságát, Lucifernek ezt még a saját létezése is bizonyította. Amikor Isten megteremtette tökéletesen szép volt, dicsőségesebb a többi teremtménynél. Ahogy erről Ezékiel 28,12-19 beszámol.

„Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcseséggel, tökéletes [vers 3.] szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle [rész 27,5-27.] drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél. Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned. Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te [vers 14.] oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad [vers 15.] bölcseségedet fényességedben; [vers 13.] a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemök gyönyörűségére. Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek. Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, [rész 27,36.] elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!”

Sátán a mennyben volt „Édenben” – ahogy a szöveg utal a mennyre Lucifer teremtési helyére. A földi Édenkert később a menny volt kicsiben. A mennyei Édenben tökéletes boldogság, összhang és harmónia volt mindaddig amíg Lucifer bukása be nem következett. Lucifer dicsőségét a legkülönbözőbb drágakövekkel és arannyal szemlélteti az Írás. Ekkor még tiszta, ragyogóan csillogó lény volt.  Bukása előtt arányos volt, kívül és belül, és hűséges, – amit a pecsétgyűrű fejez ki. Lucifernek hatalmas szellemi képességei voltak – teljes volt bölcsességgel. Fel volt ruházva mindazzal amire magasztos pozíciójának betöltéséhez szüksége volt. Isten közvetlen közelében volt, mint „oltalmazó Kérub” a legfelelősségteljesebb pozícióban a teremtett lények közül.  Kezdetben nyoma sem volt a bűnnek az életében, de idővel változás állt be nála. Lucifer szem elől tévesztette Isten iránta való Jóságát, Isten helyett elkezdett magára tekinteni és már nem Istent látta „Jó”-nak, hanem saját magát tartotta annak. Lucifer szemlélés útján változott el, szemlélésének tárgyává saját magát tette. Megkérdőjelezte Isten jóságát és saját szépségének, dicsőségének és ragyogó szellemi képességeinek rabjává vált. Büszke és gőgös lett. Saját kiválósága, amellyel a többi teremtmény közül kiemelkedett megrészegítette. Sátán ezzel létrehozott valamit, ami korábban nem volt, nem létezett a mennyben: a hazugságot – önbecsapást. Ez volt az az árucikk, amit a mennyben eddig senki sem ismert. De Sátán nem állt meg itt, mert ő ezzel az árucikkel kereskedett. A saját maga által elkövetett példára buzdított másokat is. Amely szerint az „ÉN” -t kell előtérbe helyezni Istennel szemben. Mivel Sátán pozíciója a mennyben igen előkelő volt ezért hatalmas befolyással rendelkezett a többi lény felett. Sátán minél jobban belevetette magát a mennyben a hazugság terjesztésébe annál jobban megcsalta önmagát is. Minél jobban elhitette a hazugságot másokkal és magával, annál erőszakosabbá vált. A maga által feltalált hazugságot annak az eszköznek látta, amellyel az angyalokat a maga oldalára állíthatja Istennel szemben és vele kiterjesztheti hatalmát a mennyei lények felett. Az olthatatlan uralomvágy mindig erőszakosabbá tette. Az angyalok egy részénél Sátán „árucikke” kelendő volt, tevékenységének eredményeképpen az angyalok „harmadrésze” Sátán mellé állt és őt követte „És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét,” Jel. 12,4. Valamikor ezek az angyalok is dicsőséges angyalok voltak éppen úgy, ahogy a Szentírás az – ég csillagaiként – utal rájuk. Sátán magához hasonlóan, a magas beosztásban lévő angyalfejedelemségeket is meg tudta szólítani, és a maga oldalára tudta őket állítani. De a mennyben kitört lázadás után Isten a tevékenységüket és a hatalmukat is korlátozta „És az [Ján. 8,44.] angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.” Júdás 1,6. Sátán volt az, aki kirobbantotta az első háborút a mennyben ez szintén az ő találmánya volt. Ez a háború az Istennel szembeni ellenségeskedésből fakadt (Jel. 12,7-8). Sátán munkája a „hitetés” volt a mennyben és ezt folytatta a földön is (Jel. 12,9). Itt a földön is háborúkat generált és a saját lelkületével itatta át az embereket. A mennyben ugyan vereséget szenvedett, de ez nem akadályozta meg őt abban, hogy feladja gonosz szándékait. A mennyet elvesztette, de a föld feletti uralomra ma is igényt tart. Ezékiel könyve 28,18 azt írja Sátánról: „…azért tüzet hoztam ki belsődből, az emésztett meg téged”. Isten minden értelmes lényét úgy teremtette, hogy általa szeretetben élhessen. A szeretet hiánya nem ad a léleknek megelégedettséget és megnyugvást, a telhetetlenség és uralomvágy meg nem elégíthető, hanem emésztő tűzként őröli fel a kiüresedett lelket. Sátánból már kiégett minden jó, ami korábban megvolt benne. Teljesen azonosult a bűnnel a gonosszal ezért tűz általi ítélet vár reá, amely végleg megemészti. Egykor Lucifer a mennyben Isten közvetlen közelében, ismerte Isten jóságát, de nem érthette meg annak mélységét. Az csak a Megváltással vált nyilvánvalóbbá! „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, [Róm. 5,8. 8,32.  1 Ján. 4,9.] hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ján. 3,16 Amikor mi emberek gondolkodunk az időről akkor gondolkodunk a múltról, a jelenről és a jövőről. A mulandóság alá vagyunk vetve. De Isten számára nincs ilyen. Ő nincs a mulandóság alá vetve, a múltat és a jövőt is úgy látja, mint mi a jelent. „Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.” Luk. 20,38 Isten számára, amit mi múltnak vagy jövőnek hívunk éppen olyan eleven, mint számunkra a jelen! Látja a számunkra múltban élő emberek, akik már nekünk meghaltak létezését, és a jövőben élők, akik még meg sem születtek létezését „Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.” Zsolt. 139,16 Számára a múlt, a jelen és a jövő együtt létezik és Neki egy jelent alkot. Isten tölti ki a múltat, a jelent, és a jövőt is. Isten uralja az időt, de ezt csak az teheti meg akinek Teremtő hatalma van. Aki a halottat élővé teszi az újraindítja élete óráját is. Mi emberek itt a földön az időt a mulandósággal kapcsoljuk össze, a mennyben viszont a változhatatlansággal az állandósággal kapcsolódik össze. (Örök idők) „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a [1 Ján. 1,5.] kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” Jak. 1,17 „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” Zsid. 13,8 A Szentírás azt tanítja, hogy Istennek élete van önmagában. „Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:” Ján. 5,26   Önnönmagából meríti az életet. Ő maga az Élet és önmagából nyeri azt. Mint egy kiapadhatatlan kútforrás, Ő az Élet forrása. Benne az életerő soha el nem fogy, nem csökken, mindig pluszban van, mindig növekszik. Semmi sem képes kimeríteni. Isten magában hordozza a halhatatlanságot. „Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, [Ján. 1,18.] sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.” 1 Tim. 6,16 Ez mindazzal ellentétes, amit ismerünk. Nem tudjuk megmagyarázni. De ennek is az alapját az Isten Szeretete, Jósága adja. A bűn a pusztítás és pusztulás törvénye, természete szerint elvesz és nem ad, nem épít, hanem rombol, tönkretesz és pusztít. Saját pusztulását is önmagában hordja. „Mert a bűn zsoldja halál” Róm. 6,23 Míg az Isten szeretete az Életet addig a bűn a Halált hordozza önmagában. Sátán „a bűn és halál törvényét” (Róm. 8,2) (a nemlétezés, a pusztítás és a pusztulás törvényét) találta fel az élet helyett és a halált próbálta meg életként eladni! Jézus azt mondta Sátánról, hogy: „Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott [Júd. 1,6.] meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” Ján. 8,44 Vagyis az élet pusztítója lett Sátán attól fogva, hogy a bűn megfogant benne, és hagyta, hogy eluralkodjon rajta.

A Szentírás többféle „kezdet” -ről beszél nekünk. A Föld kezdetéről, a Mindenség kezdetéről. A mulandóság idejével nem tudjuk mérni ezt az időt, mert a mindenség kezdetén nem volt mulandóság és a föld kezdetén sem volt a földön, csak a bűnesettől. Habár a mennyben Sátán lázadása már megtörtént. A Biblia beszél Jézus Krisztusnak a kezdetéről is, amelyet az Ő születésének tart. „Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái [1 Móz. 1,1.] előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem [vers 22. 23.] vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.” Péld. 8,22-25 „…az Isten teremtésének [Ján. 1,1-3.  Kol. 1,15.] kezdete:” (Jel. 3,14) A szöveg itt az Atya teremtéseként utal Jézusra, – úgymint aki Tőle van, de Jézus nem teremtmény hanem a Teremtő. Jézus az Atyától, mint Teremtő van. Jézus Születése minden teremtést megelőzött. „A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.” Kol. 1,15-17 Az Atya megosztotta az Ő ’Istenségét’ Fiával és a Szent Lélekkel, akit szintén az Atyára vezet vissza a Szentírás. „Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség;” Kol. 1,19 „Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök [rész 14,26. 16,7.  Luk. 24,49.] néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.” Ján. 15,26 A Szent Lélek számunkra láthatatlan Isten a világ ezért nem is fogadja be, de a hívők tapasztalatból ismerik Őt és ezért nem kételkednek létezésében.  „Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.” Ján. 14,17 „Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.” Róm. 1,20  

Isten hatalmának kulcsa mind a Teremtésben mind az Élet Fenntartásában és Megváltásában az ő Jóságában rejlik. Ez az Ő hatalmának a valódi forrása. A Szentírás tehát az Atyát jelöli meg mindennek a végső okaként. Az ő Szeretetét és Jóságát, ez pedig kimeríthetetlenül végtelen. Isten a létezés és egyben Ő a léteztető is. Isten lényét nem tudjuk behatárolni a mi fogalmainkkal. A Szentírás figyelmeztet bennünket arra, hogy már a menny is felülmúlja a mi véges értelmünket nemhogy Isten saját maga.  „Hanem, a mint meg van írva: [Ésa. 64,4.] A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.” 1 Kor. 2,9   Az eljövendő mennyei és földi dicsőség mellett mindez azt is jelenti, hogy olyan világok, angyalfejedelemségek léteznek, amelyeket még csak el sem tudnánk képzelni. „Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?” Ján. 3,12 – tette fel a kérdést az Úr Jézus. A Szentírás itt arra utal, hogy hit nélkül még azt a világot sem érthetjük meg amiben élünk.

A Biblia az Isten szavának hatalmát hangsúlyozza, ami által megnyilvánult az Ő Teremtő ereje. A mi szavunkban is lehet hatalom, ha olyan pozíciót töltünk be. A magasabb pozícióval együtt jár, hogy szavainknak nagyobb súlya van. Isten a legmagasabb pozíciót tölti be. Mindenek felett áll. Ezért minden enged az Ő szavának. De Isten nem kényszerít senkit.  

Mivel Isten ismerte önmagát, hogy Ő a Jó, tudta, hogy a Tőle való eltérés mihez vezet: a gonoszhoz. Tudta, hogy ha teremtményeinek szabad akaratot ad, döntésükkel eltérhetnek Tőle a Jótól. Tudta, hogy ha ez bekövetkezik meg fog jelenni a Gonosz. Mégis vállalta a Mindenség és a Világ Teremtését és a Megváltását is. Mert az Isten JÓ és az Ő Jósága változtathatatlan. Isten a megváltási terv által önmagát tárja fel előttünk olyan titkokat ismerünk meg lényéről, amelyek rejtve maradtak volna. A gonoszra nem volt szükség, nem Isten akaratából lett, de Isten még ezt is felhasználta arra, hogy teremtményei közelebb kerülhessenek Hozzá. Láthattuk, hogy az Atya megosztotta Istenségét Fiával és a Szent Lélekkel. A mindenség és a föld teremtésében mindhárom Isteni Személy részt vett. Nem tudjuk biztosan, de lehet, hogy Istenségét még egy okként, azért is osztotta meg Fiával és a Szent Lélekkel, mert Isten már ekkor felkészült arra, amit tudott, hogy később bekövetkezik, hogy megjelenik a bűn a mennyben, majd később a földön, és életre kell hívnia a Megváltási tervét. Isten mindent tud mindent ismer semmilyen titok nincs előtte. Lényének teljes megfejtése számunkra azonban mindig Titok marad. Egy örökkévalóság sem elég hosszú ahhoz, hogy ennek a végére lehessen járni. Isten előre tudja és ismeri teremtményei döntéseit, tudja hogyan használják fel döntési szabadságukat, tudja hova vezetnek döntéseik. Ezékiel könyve ezt mondja: „a mi lelketekben készül, én tudom” Ezék. 11,5 A történelem lepergő eseményeit Isten előre látta: „Avagy nem hallottad? Régen megcsináltam, ős időktől elvégeztem ezt! Most csak véghezvittem, hogy puszta kőhalmokká döntsd össze az erős városokat;” 2 Kir. 19,25 – mondja a Szentírás az asszír hatalomról. „Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat; Ki elhívom napkeletről a sast, meszsze földről tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem!” Ésa. 46,10-11 „Mert mindentudó Isten az Úr, És a cselekedeteket ő ítéli meg.” 1 Sám. 2,3

Isten műveinek csak egy csekély részét látjuk, ezekből fogalmakat alkothatunk Teremtői hatalmáról és Jóságáról ahogy Róm. 1,20 is mondja. Sátán Isten közelében jól ismerte az ÚR Jóságát és Teremtői hatalmát. Isten teremtményeinek sokaságát, más világokat. De lázadása megfosztotta Őt a mennytől. Magas és előkelő pozícióját fel kellett adnia: „Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!” Ésa. 14,12 De a küzdelem végén minden teremtmény előtt nyilvánvalóvá lesz, hogy Isten Jó, – és Jósága Mindörökké Megmarad!

Sipos Gábor – 2023. 03. 28.